10.~Csak egy nap

~Csak egy nap

Nem tudom, hogy olvasta-e valaki az előző részt, mert nem jöttek komik. Légyszi, komizzatok! Amúgy még egyszer: Egész nyáron nem lesz időm blogot írni, ezért Szeptembertől folytatom a 11. résszel. Jó olvasást! Ui.: Bocsi, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, csak táborban voltam. xx

Harry annyira megörült annak, hogy anyukám meglett, hogy hívott egy limuzint (!!!), hogy azzal menjünk el az állatkertbe. Szóval öten (Anya, Apa, Öcsi, Harry, Én) beültünk a tíz személyes limuzinba és elindultunk a Londoni állatkertbe. Nem tudom, miért pont állatkert, amikor lehetett volna valami ünnepélyesebb is, na de mindegy. Mikor odaértünk Harry kifizette az egész családnak a belépőt nagy nehezen, mivel Anyu akadékoskodott kicsit emiatt, de végül sikerült bejutni a mögöttünk állók nagy örömére. Elindultunk arra, amerre a betonra festett nyíl mutatott. 
- Menjünk az elefánthoz! Az a kedvencem -ugrándozott Apa, elváltoztatott hangon, és felém nézett.
- Nem vagy vicces -fordultam el 'sértődötten' - Nem is az Elefánt a kedvenc állatom -mondtam és lopva visszanéztem Apára, hogy milyen fejet vághat. Megérte. :)
- Nekem a Cica a kedvenc állatom -folytattam és most Harryre néztem, Ő pedig csak vigyorgott mint a tejbe tök (nem tudom honnan van ez a 'tejbe tök' szó, de vicces :) )
A rajongók ezresével jöttek Harryhez, de egy idő után megunta hogy vele foglalkoznak, ezért a rajongók csak koslattak utánunk. Éreztem a hátamba lyukat vájó pillantásokat, a Directionerek irigységét, hogy Harry barátnője vagyok. Már megszoktam, nem zavart annyira, csak néha néztem hátra. Úgy ötpercenként.
- Úúúú! Nézzétek, ott a Zsiri!!! -ugrándozott 'lányhangon' innmár Harry, és apu persze nevetett rajta, én pedig szúrósan néztem rá. Úgy látom  Apu bírja Harryt. Ez remek. Csak ne így vágódnának be egymásnak. :)
Na, mindegy a Zsiráf után ( :) ) megnéztük a Vizilovat, meg a madarakat, utána beültünk az Állatkert étkezdéjébe.
- Ki mit kér? -fordult körbe azzal a szándékkal, hogy megveszi az ebédünket.
- Nem, nem! -kapálózott Anyu - Ezt már tényleg nem engedhetem! 
- Semmi gond, három milliót keresek egy hónap alatt. Akár mindenki rendelhet egy millióért is -ajánlotta fel teljesen természetes tekintettel, és megértem ha zavarban volt, amikor 8 kitágult szempár meredt rá.
- 3 milliót?! -nyávogta Apa, akinek először ért el az infó az anyába
- Te jó ég! -eszmélt fel Anyu is.
- Az sooooook! -ez Öcskös volt - Veszel nekem videojátékot? -csillant fel a szeme, de Anyu szikrákat szórt, úgyhogy inkább a csöndbemaradást választotta. Helyesen.
Én sült krumplit kértem rántott hússal, Öcsi hasonlóan. Anyu spagettit evett, Apa pedig valami zöldséges cuccot, Harry pedig halrudacskát (?) rizzsel. Tinilányok lenéző pillantásaitól megsemmisülten álltam fel az asztalról, amikor mind végeztünk. Mondjuk, Apa még ette, de nem zavartattam magam. Kivittük a tálcát, belekulcsoltam a kezemet Harryébe, és bedugtam a fülhallgatómat. Nem volt kedvem nagyon semmihez. A kijárat felé óriási volt a tömeg. Megkérdeztük mi van itt, erre a nő azt felelte ; Mi. Ó. Szóval valaki, aki bent volt, elújságolta valakinek, aki továbbadta, aztán oldalakra tették ki, és terjedt a hír. Emiatt mindenki idecsődült.
- Akkor se ki, se be? -kérdezte Harry.
- A limuzinotok bejött a hátsó kapun -morogta a nő, és a háta mögé mutatott. És tényleg ott állt. Okos.
Harry intett egyek a rajongótábornak, és csináltam egy képet is, szóval mindegyiküknek lett egy közös képe Harryvel. :)
Beültünk a limuzinba, és a hátsó kapu felé tolattunk, és kinyitották a kaput. Persze ezt a szembelévő rajongók meglátták és rohanni kezdtek. Amire feleszméltünk, már késő volt. A rajongók körbeállták a kocsit. Hátratoltam az ülést és 'félig ülök-félig fekszek' pózba helyezkedtem. Tudtam hogy innen nem lesz szabadulás egy ideig. Hazza odajött mellém, és hasonlóan cselekedett. Egymás mellett feküdtünk, az én fejem Harry izmos hasán pihent, az övé pedig egy párnán.
- Kényelmes? -kérdezte Harry.
- Igen -feleltem vigyorogva.
- Olyan édesek -suttogta Anya olyan hangosan Apunak, hogy azt még a sofőr is hallotta (aki egy elzárt fülkében ült), így mindenki felnevetett.

10 perc után felültem, mert elzsibbadtam. Odamentem a bárpulthoz, töltöttem üdítőt, leültem, és megittam. Aztán vissza a pulthoz, lerakni a poharat. Leültem. Aztán a pulthoz mentem, szedtem kaját, leültem megettem, visszaraktam a tányért. Harry mindezt mosolyogva figyelte. Aztán visszafeküdtem, rá Hazzára. Egész testemmel. De úgy nem volt kényelmes, így legurultam, és sajnos túl is, így leestem az ülésről. Felálltam. Visszafeküdtem úgy, mint a járkálásom előtt. Aztán letettem a fejem. Utána vissza. Itt már Harry szakadt a röhögéstől, a többiek pedig csak mosolyogtak. 
- Nyugi van, cuki! -simította meg a hajam Harry.
- Unatkozok -húztam el a szám.
- Mindjárt indulunk, csak elmennek, ha dühösen kiordítok -mondta Harry - Akkor most fogjátok be a fületeket -figyelmeztetett, és kinyitotta a fölöttünk lévő tetőablakot, így persze beesett az eső, de még az is, ami eddig esett a kocsira is ránk zúdult. Dühösen toporzékolva mentem ki a fürdőszobába (mert természeten vannak ilyenek a limuzinba), és megmostam a hajam. Mert víz is volt, meg hajszárító is. Mikor beléptem a zuhanyzóba Harry hangját hallottam, ahogy ordít.
- Mennyetek innen, szeretnénk hazamenni!!! Szeretlek titeket, de most nem érünk rá! 
Én kínosan elröhögtem magam, de a vízcsobogástól valószínüleg nem hallotta senki. 5 perc alatt megmostam a hajam (ez rekord), és utána negyed óráig szárítottam (ez is), de még mindig nem éreztem, hogy indult volna a kocsi. Kimentem Harry száraz, bő ruháiban (fürdőszoba szekrényben találtam), és kérdőn néztem körbe.
- Akkor most nem indulunk?
- Kicsim, minek mostad meg a hajad? -kérdezte Anya, kíváncsi, fürkésző tekintettel a hajamra csavart törülközőre nézve.
- Tudod, milyen koszos a kocsi tetejéről lezúduló víz? -kérdeztem vissza kissé hisztérikus állapotban.
- Most már igen-mosolygott rám.
- Na, indulunk! -kiáltotta öcsi boldogan.
- Na végre -huppantam le Hazza ölébe.
Végignéztem rajta, és láttam, hogy vizes a pólója, a gatyája, és még a cipője is. Nem gondoltam volna, hogy ennyi eső beesett. Igazából az ülés, amin ültünk, az is tiszta víz volt. 
- Oh, Harry, gyere csak -ragadtam meg a kezét és a fürdő felé húztam. - Nézd, vedd föl ezt, meg ezt, nem lehet vizes ruhában ücsörögni légkondi alatt. -mutogattam a dolgokat, és pakoltam a karjába magyarázás közben. 
- Köszönöm! -mosolygott rám, avval a gödröcskés mosolyával, amitől mindig elájulok. Ezért gyorsan kimentem, és szóltam hogy szárítsa meg a haját. De ezt persze nem csinálta meg. 
Mikor kiértünk a főútra, a rajongók még sikítottak, de tudták, hogy nem lesz semmi különös. 
Mikor hazaértünk, a limuzin leparkolt és Harry kinyitotta az ajtót előttem.
- Köszönöm -mosolyogtam rá kedvesen
Visszamosolygott rám, és összekulcsolta az ujjait az enyémekkel. Magamban folyamatosan vigyorogtam, mostanában minden összejött. Bementünk a házba, és rögtön mindenki elfoglalta magát. Apa felállította a kanapét, Anya mosogatni kezdett (?), Tomi pedig felment a szobájába, gyanítom, gépezni. Nagyon nagy szerencséje van, hogy Hazza a barátom, mert az osztályában sok Directioner van. 22-en vannak az osztályba, abból 5 Diretioner lány. Jó, annyira nem sok, de azért jobb mint a semmi. Szóval Ők jöttek most át (Elméletben Tomihoz, gyakorlatban Harryhez), és csináltak velünk közös képet, kaptak aláírást, és jól rámásztak Harryre...

Este közös vacsora (valami sajtos húsos dolog), és megbeszéltünk hogy átmegyek Hazzáékhoz aludni. Anya megengedte, azzal a feltétellel hogy jövő héten megyek suliba. Szerintem megérte.
Kocsival mentünk, Harry odateremtett egy Taxit :) 
Mikor kiszálltunk, ismét Harry nyitott ajtót, én meg ismét megköszöntem, és Ő megint rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Természetesen küszködött a zárral, de végülis bejutottunk az óriás házba. Mikor beléptünk a bejárati ajtón parfümszag ütötte meg az orrom.
- Basszus -csúszott ki Harry száján. Ismerte ezt a szagot. - Louis! -ordított fel. - Hol van ez a ...? -itt már nem folytatta mert kilépett a fal mögül Ő.
- Engem keresel? -kérdezte cinikusan. - Itt vagyok. -tette hozzá
- Tűnés! -mondta Harry igazán haragosan, és jobban szorította a kezem. Konkrétan annyira, hogy az ujjaimba ment az összes vér, aminek a karomban kellett volna lennie.
- Hm... hmm.... -kezdte cinikusan - Nem lennék itt, ha Zayn nem hívott volna ide -folytatta Taylor.
- Mivan?! - kérdezte Harry, és itt elengedte a kezem és felrohant a lépcsőn az emeletre.
- Szóval te vagy Harry új üdvöskéje -mondta ezen a cinikus, és nyávogós hangon. Közelebb lépett, én pedig hátrébb, de itt beleütköztem az ajtóba.
- Öhm... Úgy tűnik. -dadogtam. Nem tudom, hogy miért félek tőle, de elég ijesztő volt, ahogyan rám nézett. Olyan lesajnáló, szikrákat szóró szemmel nézett rám az agyonspirálozott szempillái alól, hogy az már fájt.
Ekkor még én is meglepődtem rajta, de gyorsan elfutottam mellette és Hazza után rohantam, és beestem Zayn szobájába. Harry és Zayn heves vitájába folytam bele, vagyis inkább hallgattam.
- Igen?! Hogy képzelted?!?! -ordította Harry
- Pont úgy ahogyan te!! -ordított vissza Zayn
Nem mertem belekérdezni, úgyhogy nem tudtam meg hogy miről van szó, csak remélem hogy kiderül.
- De én nem direkt tettem! Csak jót akartam neki! -vágta rá Hazza.
- Na persze, még el is hittem volna, ha nem lenne ilyen nyilvánvaló!
- Akkor ne hidd el, nekem tök 8 -lépett az ajtó felé
- Rendben -dőlt hátra az ágyra Zayn.
Mikor kiléptünk az ajtón, egyenesen Harry szobája felé tartottunk.
- Mi történt? -kérdeztem
- Hosszú -felelte
- Ráérünk
- Na, jó -húzott le Harry maga mellé az ágyra.
- Régebben -kezdett bele - Zayn összeveszett Perrie-vel, és én ezt nem tudtam, és idehívtam, azért hogy bulizzunk egy kicsit. Ezért Zayn berágott, és idehívta Taylort, amikor tudja hogy ki nem állhatom.
- Fú, ez tényleg hosszú volt -mosolyogtam - És ebből kell ekkora vitát keríteni?
- Hát. Ezek szerint. -nyomott egy puszit a homlokomra mosolyogva és hozzátette - Elküldöm Taylort, és aludjunk. 
- Oké, addig én lezuhanyozom.
Nem sokkal később már az ágyban feküdtünk, mindketten pizsamában, egymásra nézve mosolyogva.
- Szeretlek -mondta Harry.
- Szeretlek -feleltem szívből.

9.~Anyu

~Anyu

Sziasztok! Azt hiszem, megírom a 10. részig, aztán lesz egy nagyobb szünet, mert nyáron nagyon nem leszek gépközelben. De folytatni fogom szeptemberben a 11. résszel. Addig se pártoljatok el!
Erre az oldalra szoktam kitenni ha új rész van, szeptemberben is így lesz: https://www.facebook.com/pages/One-Direction-Magyarorsz%C3%A1g/352839431429594
Ja, és közbe mondanám hogy átléptük az 1000 oldalmegtekintést, amit nagyon szépen köszönök! :D
Bocsi a rövid részért, egyszerűen nem volt kedvem írni. :/
Akkor nem dumálok tovább, jó olvasást! :) xx

Annyira megijedtem attól, hogy anyu mobilja egy felborult kanapé alatt zenél amikor hívom, hogy elbőgtem magam. Én így vezetem le a feszültséget.
- Ne aggódj - simította meg Harry a hátam - Átnézzük a házat -nyugtatott, és megfogva a kezem húzni kezdett a fürdő felé.
- Hát itt nincs senki -húzta el a száját kifelé menet. 
Továbbmentünk, és nem találtunk senkit a földszinten. Mentünk az emeletre, de ott sem volt senki. Én még a forralóba is benéztem minden mindegy alapon. 
- Anyu! Apu! Valaki! -ordítottam. Mondjuk a valakit nem tudom miért mondtam, mivel ha visszaszólt volna 'valaki', valószínűleg szívrohamot kaptam volna. Na mindegy, lényeg hogy a házban nem volt senki Harryn és rajtam kívül.
- Akkor most mi legyen? -pislogott felém Hazza félénken.
- Nem tudom -próbáltam visszatartani a sírást, ami köbö 10 másodpercig sikerült. Bőgve borultam Harry vállára félelmemben.
- Semmi baj - próbált megnyugtatni idegesen - Apukád hívtad már? -kérdezte.
- Igen -feleltem - Azt hiszem, ideje felhívni a rendőrséget.
- Oké -emelte füléhez a telefonját még mindig halál idegesen.
Majdnem két teljes percig motyogott a telefonba, én pedig kérdőn néztem rá. Angol akcentusát nem nagyon értettem. Két perc ilyenkor nagyon soknak tud számítani. Lassan úgy éreztem, mintha 10 éve mellette állva várnék.
- Na? -kérdeztem a rám tapadt idegességgel, amikor letette.
- Két óra múlva tudnak jönni -emelte az ég felé a tekintetét, majd újra a füléhez emelte a készüléket.
- Úristen -szipogtam - Kit hívsz? -kérdeztem elkésve, mert már beleköszönt az Iphoneba.
- Louisék mindjárt itt vannak -felelte miután letette.
- Csak Louis?
- Meg Dia, Zayn, Liam, Niall, Perrie -sorolta.
- Felmentő sereg -mosolyodtam el erőltetetten, és megöleltem Harryt, aki nyomott egy puszit a homlokomra - Minden rendben lesz -suttogta a fülembe.
- Tudom -suttogtam vissza ha már ilyen "titkolózósra" vettük a beszélgetést.

- Sajnáljuk -léptek be a házba Louisék és a többiek. Sorban megöleltek, ami szép gesztus volt tőlük. 
- Semmi baj, ugye? -lépett hozzám Dia.
Szipogva felnevettem
- Hát... -ennyiből megértette
- Biztosan meglesz, semmi baj -simította meg a vállam.
Aztán megjöttek a rendőrök. Harry elmondta hogy mi történt, mert rám rám tört megint a sírás, szóval nem nagyon tudtam beszélni. Szépen lassan elnyöszörögtem hogy néz ki, meg életkora stb.
- Rendben, azonnal megkezdjük a keresést -felelte katonaisan az egyik rendőr - De addig is ne aggódj -vette át a stílust és ő is simított egyet a vállamon.

Este 11 órakor már leragadt a szemem, de nem akartam elaludni, egyrészt azért, hogy rögtön tudjak menni a rendőrségre, ha megtalálják anyut, másrészt azért, mert lehet hogy hív.
- Szerintem menny aludni -szólt rám Harry.
- De... -kezdtem ellenkezni, de annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm elmondani a gondolataimat. 
- Nyugi, ha történik valami, felkeltünk. Csak menny aludni.
- Köszönöm -adtam egy puszit az arcára, és bedobtam magam az ágyba. Harry jött utánam. Lefeküdtem, Ő pedig levette a cipőm, látta hogy képtelen vagyok kikötni a fűzőt.
- Köszi -hálálkodtam, és levettem a nadrágomat is. De többet nem bírtam, bebújtam az ágyba és Harry rám terítette a takarót mosolyogva. Én is elmosolyodtam halványan.
- Meglesz -suttogta a fülembe, és egy puszi kíséretével kiment a szobából.

Reggel arra ébredtem hogy valaki simogatja a fejem. Én Harryre tippeltem, de a hátam mögött volt, nem volt korán reggel erőm hátrafordulni. Gyorsan felnéztem az órára. Reggel 9 óra. Nincs is olyan korán. Nagy nehezen megpördültem az ágyban és felemeltem a tekintetem.
És nem hittem el, mit látok. Nem Harry volt az. Az ágyam szélén Anya (!!!) ült! 
- MAMAAA! -ordítottam önfeledten.
- Melinda -mosolygott rám - Semmi baj -nyomott egy puszit az arcomra.
- Mi történt? -kérdeztem az óriás ölelés közepette.
- Elmesélem, csak szedd össze magad, és gyere le reggelizni.
- Rendben. -mosolyogtam - Apa? -kérdeztem, mert csak Anyu ült az ágyam szélén.
- Lent várunk -mondta válasz gyanánt, és rögtön tudtam, hogy Apura utal a többes szám. Annyira örültem hogy Anya meglett, hogy az hihetetlen. Talán jobban is, mint amikor Harryvel összejöttünk.
- Jó reggelt -ölelte át 'valaki' a derekam, miközben az ágyam szélén állva gondolkoztam.
- Jó reggelt -csavartam ki a nyakam, hogy hátranézzek. Ez a hátranézés dolog egész jó. Mindig valaki olyan áll/ül a hátam mögött, akit szeretek.
- Látod, mondtam hogy meglesz -suttogta a fülembe Harry.
Nem feleltem, csak mosolyogva megcsókoltam. Erre Ő is elmosolyodott, és elmentem a fürdőszobába. Megmostam a fogam, egy kis alapozó, egy kis szemspirál, és kész is voltam. Felöltöztem a kedvenc sárga trikómba és a farmer-shortba lementem. Szép nyári idő volt, ami nem meglepő, lassan kezdődik a nyár. 
- Jól nézel ki -lépett hozzám Hazza, amikor kiértem a fürdőből.
- Köszönöm -mosolyodtam el halványan. - Te is -folytattam.
Lementünk a konyhába és Anyu mesélni kezdett.
- Úgy kezdődött, hogy felhívtalak, ugye, és elmondtam, hogy gyere haza, meg minden.
- Igeeen? -türelmetlenkedtem, mert megállt a beszédben.
- Aztán csöngetett valaki. Azt hittem a postás az. Ajtót nyitottam, még kezemben a telefonnal. Aztán láttam, hogy egy fekete ruhás, maszkos alak. Csaptam vissza az ajtót, de annyira megijedtem, hogy  nekilöktem a fejemnek, mert az ajtó befelé nyílik. Szóval elájultam. 
Nos. Ezek után Apád fellökve a kanapét hozzám futott, mert hallotta a sikítást. Vizet öntött a fejemre, és a telefont maga mögé hajította -mondta az eseményeket, én meg rádöbbentem, hogy ezért volt a felborított kanapé alatt a telefon.
- Ezek után a támadó Apádat is leverte, és mindkettőnket elvitt valahova -folytatta, és én ekkor eszméltem rá, hogy Apa is ezért nem vette fel a telefont - Ezek után én felkeltem. Egy sötét házban voltunk. Apádat felkeltettem, kerestünk papírokat az emberről, akinek a házában voltunk. Sikerrel jártunk. Nem volt túl okos. Kiszöktünk, és feljelentettük. Most már a börtönben csücsül -fejezte be Anyu a történetet.
- Uram Isten -motyogtam könnyekkel a szememben. - Szerencsétek volt. nagyon -
- Igen -helyeselt Anya is.
Megreggeliztünk, és elmentünk az állatkertbe, így öten. Harry, Anyu, Apu, Én, Tesóm. 

8.~Idol

8.~Idol

Sziasztok! Nem nagyon jönnek komik, úgyhogy ha elolvastad, akkor komizz pls! Ja, és iratkozzatok fel :D xx

A koncert utáni reggel mindannyian elmentünk a Starbuck'sba, és feltöltődtünk. Louis örömmel írta ki minden hivatalos oldalra, hogy legjobb haverjának barátnője van. Nagyon aranyosan lelkes. 
- Zayn! Még nem is mondtad, hogy hova mentetek múltkor Perrievel. -jegyezte meg Liam
- Pontosan. Még nem mondtam el -vigyorgott Zayn
- Akkor..? -vette át a szót Niall
- Még nem is mondom el 
- Miért is? -kérdezte Harry
- Mert még titok -nem fagyott le a képéről a vigyor
Nagyot sóhajtottam, és hátradőltem. Vajon miért nem mondja el? Mi lehet akkora titok, hogy a testvéreinek se mondja el? Perrievel mit csinálhattak, ami titok? Na, majd megkérdezem Perrietől. Belőle bármit ki tudok szedni.
- Hát, oké. Majd Pezz-t kikérdezzük, belőle úgyis mindent ki lehet szedni -olvasott a gondolataimba hangosan Dia.
- Én már egy fél órája elfogyasztottam a kajámat, mehetnénk haza? -kérdezte Louis
- Még ne! -kiáltotta Niall teli szájjal, nagyot nyelt és folytatta - Végre egy jó reggeli -nézett rám felelősségteljesen, én meg elmosolyodtam ezen.
- Igen, Niall, fejleszteni kéne a főzéshez való tehetséged. Kérj meg itt valakit, hogy vegyenek fel hallgatónak -feleltem a nézésére cinikusan
- Najó, mehetünk -szólalt meg 5 perc hallgatás után - Csak még vegyünk két Snikerst, meg egy Marsot -rohant el a pénztárhoz, mi meg csak mosolyogtunk. 
- Hogy bír ennyit enni? -szörnyülködött Liam
- Fene tudja -feleltem, és összekulcsoltam a kezem Harryével, és próbáltam nem figyelni a fényképező rajongókra/lesifotósokra. 
Mikor visszajött Niall kimentünk és megszólalt a fagyiskocsi zenéje.
Ekkor Niall fagyit üvöltve elrohant a kocsi után.
- Ez kész -röhögött Zayn, és mi is szakadtunk a röhögéstől.
Miután Niall visszatért újra (kezében három jégkrémmel), végre elindultunk haza. Jégkrémet nyalva, és további két jégkrémet tartva telefonált valakivel. Én lány hangot hallottam, ezért megkérdeztem a srácokat:
- Kivel beszél? 
- Demivel -felelte Louis unottan - Mint mindig
- Komolyan? -kérdeztem döbbenten. Demi Lovato az egyik példaképem!
Senki sem válaszolt, azt hiszem nem értették a megdöbbent arcomat. Demit kiskorom óta ismerem és szeretem. Annyira megdöbbentő, hogy kiskorában depis volt, és kinőtt belőle! Ez annyira hihetetlen számomra, hogy példaképem lett.
Ha Niallel összejönnének, az annyira csodaország lenne! Barátnőm Louisszal, és Harryvel, Demi Niallel... Klassz lenne nagyon!
Mire hazaértünk ezt mind elmondtam Diának, és ő is örülne nekik.
- Úúú! Skacok! Demi átjön! -közölte Niall ugrándozva
 - ÁÁÁÁ! -kapcsoltam elsőre, és együtt ugrándoztam Niallel.
- Ugye milyen jó? -kérdezte Niall
- Ühüm. –feleltem
- Te miért örülsz ennyire? –nézett rám furán Niall. – Senki sem kedveli a bandából. –görbült le a szája széle
- Nekem a példaképem Demi –vigyorogtam
Erre persze már Nialler is kivillantotta a fogsorát.

-         Jajj, dejó! Végre valaki –ugrándozott

Vele ugrándoztam én is. Örültem hogy örül.
Hazza megfogta a kezem, és behúzott a szobába.

-         Meli! Ha Niallt jobban szereted, szólj! Nem fontos nekünk annyira járni.. -kezdett bele a mondandójába, de én félbeszakítottam az erőteljes csókommal. Hülyeségeket, beszélő hülyét így kell elhallgattatni. Mert én szeretem Harryt. Csak… Csak… Csak  Niall a legjobb barátom.

-         Harry… Én -kezdtem bele a mondandómba - Mi Niallel csak barátok vagyunk. Niall a legjobb barátom. Te meg a szerelmem. -mondtam és a biztonság kedvéért, adtam neki még egy szájrapuszit.

-         Mindjárt jön Demi! -kiáltott fel az emeletre Niall a lépcsőről. - Gyere, Meli!

-         Ööö -kezdtem, de Hazza megelőzött.

-         Semmi baj

-         Köszi

Kopogás hallatszott. Deminek  Niall nyitott ajtót, és két puszival köszöntötték egymást. Én félénken kimentem az előszobába.

-         Szia! -köszönt barátságosan Demi Lovato

-         Szia! Én.. Én nagy rajongód vagyok! Te vagy a példaképem! Imádlak! -bátorodtam fel, de olyat csinált amit nem gondoltam volna egy sztártól, aki most ismeri meg egy rajongóját. Adott két puszit nekem is.

-         És te ki vagy? Vagy hogy kerültél ide, a One Direction házába? -kérdezte, jogos döbbenettel. Filóztam egy kicsiz hogy tényleg a One Direction házában vagyok/lakok. Fura, megdöbbentő egy ilyen csajtól, mint én. One Direction + Én = Jesszus, mi ez?

-         Harry barátnője vagyok.

-         Harrynek van barátnője? -kérdezte, én meg lesütöttem a szemem. Szóval nem mondta el senkinek. Nem vállalt fel. Louis sem azt írta ki amire gondoltam.

-         Eddig én is így tudtam -feleltem még mindig lesütött szemmel

-         Na mindegy, gyere beljebb! -tessékelte be Demit Niall. Arik együtt.

Niall és Demi beszélgetését még hallgattam egy ideig aztán felmentem.

-         Miért nem írtad ki? -nyitottam Harryre a szobaajtót

-         Tessék? -kérdezte jogosan

-         A rajongóknak. Miért nem mondtad el hogy barátnőd van? Vagy nincs?

-         De… Mi? Azt hittem Louis kiírta!

-         Na nehogy azt hidd, hogy beveszem!

-         Én tényleg!

-         Aha -kirohantam a szobából és már sírva csaptam be az ajtót. A fürdőszobában lehajtottam a vécé fedelét és ott zokogtam zárt ajtón belül.

-         Meli, én tényleg azt hittem! -ezt már annyira szomorú hangon mondta, hogy éreztem benne a fájdalmat az ajtó mögül is.

-         Ajj Harry! -nyitottam az ajtót és megöleltem.

-         Annyira sajnálom. Szólok Louisnak.

-         Nem kell, Harry, tudom hogy ő a legeslegjobb barátod. Semmi baj. -nyugtattam

Éreztem hogy tévedtem. Ő tényleg azt hitte, hogy Lou azt írja ki.
Ezek után lementem Demiékhez és beszélgettem velük. Pár képet is csináltam, közöset, egyedülit, beszélgetőset. Egyszóval; Mindenfélét. Nagyon jó volt rájuk nézni, irtó arik együtt. 
- És, Demi! -kezdtem- Hogy tudtál depiből szinte hippibe menni?
- Magam sem tudom -felelte
- Mondtam már hogy a példaképem vagy? -kérdeztem mosolyogva
- Igen, már vagy ezerszer -felelte mosolyogva
- És még hány színűre szándékozod festeni a hajad? -kérdezte Niall.
- Ööö... Nemtom', majd amelyik jól áll, azt meghagyom.
- Neked mindegyik jól áll! -mondta Niall aranyosan.
- Jajj, köszönöm!
Annyira aranyosak együtt! Biztos hogy össze fognak jönni nemsokára! Szerintem a rajongók is örülni fognak nekik. A gondolatmenetem a telefon szakította meg.
- Meli, anyud hív! -szaladt le Harry a telefonommal a kezébe.
- Köszi -kiáltottam Harry után, mert visszaszaladt a lépcsőn (?)
- Szia, anya! -köszöntem anyunak a telefonba
- Szia kicsim! Mikor akarsz hazajönni?
- Hát, én úgy gondoltam, hogy ma is itt alszok
- Nem -vágta rá gyanúsan gyorsan.
- Miért? -kérdeztem nyávogva.
- Három napot kihagytál, és már hívott egy kis barátnőd, hogy szalagavató lesz.
Anya folyton 'kis barátaimnak' hívja az osztálytársaim. Ez elég furcsa, mivel 17 évesek. Na, mindegy.
- Jó, de had aludjak itt -alkudoztam
- Tudom hogy akkor nem mennél. Itt vannak a tancuccaid -hát, ez nem jött be.
- Jó, akkor este 7-re otthon leszek.
- Nem, kislányom. Hazajössz, méghozzá most! -sikerült feldühítenem, annyira, hogy a mondat után lecsapta a telefont.
Most itt mertem hagyni Demit, mert tudtam, hogy legközelebb is jön, amikor jó neki. Amúgy nem hagytam volna itt a példaképem anyu miatt.
- Harry! -kiáltottam fel - Haza kell mennem
- Anyukád? -kérdezte amikor felértem a szobába
- Ja.
- Akkor pakolunk.
- Úgy néz ki.
Összepakoltuk az összes holmim, szóltam Diának, és Harry hazavitt, és úgy terveztük, hogy nálam is marad.
- Sziasztok! -köszöntem
Senki nem felelt.
- Gyere! -mondtam Harrynek, mivel Ő cipelte a nehéz táskám.
Bementünk a szobámba, letettük a cuccaimat, és átöltöztem 'otthoniba'.
Lementem, és körülnéztem a lakásban. Sehol senki. Pedig nem is volt bezárva az ajtó. Felmentem a szobámba, ahol Hazza ácsorgott. Felhívtam anyát. Kicsöngött, de nem vette föl. Hallottam valami zúgolódást a földszintről, ezért Harryvel lementem. Egyedül túlságosan féltem volna. És hallottam valami zenét. Anya csengőhangja. Óvatosan megkerestük a forrást. Anyu telefonja egy felborított kanapé alatt hevert, de anya sehol.

7.~The Big Evening

7.~The big evening

Bocsi, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de azt hiszem, így 4 naponta fognak jönni a részek.. Akkor.. Jó olvasás! xx

 - Akkor csinálnánk már valamit?- türelmetlenkedett Perrie, miközben mi Diával a kanapén ülve beszélgettünk, a fiúk pedig videojátékoztak, ő meg... Ő azt hiszem unatkozott. J

- Üvegpürgetőzünk? – csillant fel Niall szeme – Légysziii!!

- Úúú, nem rossz ötlet – mondta Perrie.

- Oké. Hozol egy üveget, Harold? – Ez Louis volt. J

- Miért mindig én? – tápászkodott fel Harry egy üvegért. Vele mentem, mert láttam tegnap egy üres üveget.

- Gyere, itt van a konyhában egy! – kiáltottam Harrynek.

- Szuper – mondta, és megfogta a derekamat, így magához húzott, és nyomott egy puszit a homlokomra. Imádom, amikor ezt csinálja, annyira aranyos.

Kivittük az üveget és leültünk a földre mindannyian.

- Oké, kezdhetem? – nézett boci szemekkel Liam.

- Tőlem – tettem fel a kezem.

- Remek! – húzta ki magát, és pörgetett. Az üveg Zaynt választotta ki.

- Ó, nemár. Mi a feladat? – húzta a száját.

- Hmm… Zayn… Legyen mondjuk az, - elég sokat filózott mire kibökte. – Vegyél le mindent magadról felül.

- Muszáj? – húzta a száját, de végül megcsinálta. Elég szép, kigyúrt felsőteste van, Perrien láttam, hogy elsápadt. J

- Jajj, nekünk mennünk kell. – nézett a karórájára Zayn, miközben visszavette a pólóját meg a pulcsiját. – Perrie! –

- Sziasztok! – köszöntek el sietősen.

- Hová? – kérdeztem Loui

- Titok – vigyorgott

- Nanee, utálom a titkokat! – vette át a szót Hazza

Kimentek, és mi az ablakból már csak ennyit láttunk: 

- Na mindegy, folytassuk. - szólt Liam, kizökkentve minket a bambulásból.

- Oké, akkor... - kezdte Niall.

Ezek után még sorra került Louis, akinek meg kellett csókolnia Diát, persze ez nem volt nagy dolog. Niall is levette a felsőjét, és ami a felsőtestét illeti.. Kigyúrt. Volt Harry, neki az volt a feladata, hogy vasaljon ki egy tincset a hajából. Ő nagyon szereti a 'fürtjeit', szóval ez neki nagy dolog volt, de megcsinálta. 

Persze én is voltam, nekem az volt a feladatom, hogy nyomjak egy puszit Liam térdére :)

Na, vajon, ki adta? Niall, hát persze hogy Niall. Már nem tudott mást kitalálni. 

- Vacsora mikor lesz? - kérdezte Niall

- Amikor megcsinálom - vágtam rá

- És mikor csinálod meg? - nézett rám boci szemekkel - Most? - folytatta

- Megcsinálom miattad - mosolyogtam rá - 10 percet kibírsz? -

- Ööö, talán. De nagyon siess - röhögte el magát

Niall kedvéért összedobtam egy sonkás tojásrántottát. Nekem ez a legnagyobb gasztro-élményem, vagyis mást nem tudok főzni.

- Ó, azt hittem, valami finomabbat csinálsz! - görbült le Nialler szája.

- Nem mindegy? Örülj, hogy zabálhatsz! - vágtam rá.

Este megfürödtem (abban az iszonyatjó fürdőben, ami a srácok házában van) és befeküdtem az ágyba. Amíg Harry fürdött én olvastam az Üvöltő Szeleket.

- Na, kész vagyok! –lépett a szobába Hazz, halálra ijesztve engem. – Most ne nézz ide!

- Tudom hogy odanézhetek, Harry!

- De ne nézz ide! –röhögte el magát kínjában

- Érdekesebb nálad a könyv! –vágtam rá

- Tudom –vigyorgott. Vagyis. Én nem láttam, de a hangja más amikor vigyorog. Vékonyabb. Cukibb.

Aztán befeküdt mellém az ágyba, adott egy ’csináljunk már valamit’ csókot, én pedig felültem.

Láttam a szemében a csillogást, ami szerintem mindenkinek nyílt titok.

- Nem! –vágtam rá rögtön.

- Mit nem? –röhögte el magát.

- Tudod te azt!

Vihogni kezdett, és elpirult. Megöleltem és a fülébe suttogtam;

- 17 vagyok, Harold, majd szólok ha fel vagyok készülve rád.

- Megvárlak. –mondta határozottan, és eltolt magától hogy a szemembe nézhessen.

- Lennél a barátnőm?

Erre akkorát csókoltam rajta, hogy hanyatt esett az ágyon. Nem volt probléma, ráfeküdtem, de nem hagytam abba. Körülbelül két perc után fejeztem be, így mindketten lihegtünk.

- Persze! –üvöltöttem az arcába

- Nyugi van, gyerekek? –lépett a szobába Louis és Dia.

- Dia! –kiáltottam és fölálltam.

- Igen, Meli, már vagy 1 órája nem találkoztunk! –röhögött ugrándozva. Persze cinikusan.

- Jer, koma! –mondtam, és az ágyra rángattam és magyarul kezdtünk beszélni.

- Most már a barátnője vagyok! –kiáltottam

- ÚÚÚÚ! –ugrándozott, Inn már együtt.

- Oké, de én már álmos vagyok –motyogtam

Louisék kimentek, mi pedig lefeküdtünk.

*Reggel*

Harry feje mellett elkezdett bömbölni a telefonja. Én nem tudom, valami csipegett, kukorékolt, nyávogott, ugatott, meg minden, amit el lehetett képzelni, az hangot adott a telefonján.

- Harold, kelj már fel, meg kell etetni a pipiket, nagyon csipegnek! –poénkodtam Harryt rázva.

- Kac-kac –felelte, és felült.

Adtam neki egy ’jóreggelt’ csókot és kinyomtam a telefonját.

- Kukac –mondtam neki magyarul, mire Ő értetlenül bámult rám.

- Mindegy. –röhögtem – és –folytattam – Miért van beállítva a telefonod délután egyre? –kérdeztem értetlen fejjel.

- Ööö… Hosszú történet –röhögte el magát.

- Ráérek –ültem be törökülésbe.

- Mert ezt állítottam be tegnap este

- Hűű, már 1 perc eltelt, ez jó hosszú történet volt!

- Najó, menjünk le reggelizni –javasolta

A konyhában borzalmas látvány fogadott. Niall állt a hűtő előtt, mögötte a földön szétdobált kaják. Úgy látszik, nem talált semmit.

- Melinda! –kezdte ’komolyan’ – Nem csináltál reggelit!

Muszáj volt elnevetnem magam. Niall annyira érthetetlen okokból tud kiakadni. Mondjuk, neki nincs fontosabb a kajánál.

- Bocsi! –röhögtem még mindig – De miért nem csináltál magadnak? –kérdeztem értetlen fejjel, nem nagyon értettem, hogy miért csak én csinálok kaját

- Mert nem tudok főzni

- Tanulj meg, ha ennyire szeretsz zabálni –röhögtem ki – És Dia? Hol van?

- Fogalmam sincs, te barátnőd! –vágta a fejemhez

- És Louis? –jutott eszembe, biztos együtt vannak

- Nemtudom, én nem láttam ma még senkit Zaynen kívül. –közölte teljesen természetesen.

*Este*

-Harry, mikor indulunk?

- Hova?

- A koncertre

- Ja! Mindjárt.

- Oké

- Na, mehetünk –mondta kicsivel később, és megfogta a slusszkulcsot.

- Nem hozol semmit? –néztem rá megdöbbenve

- Nem, van ott minden! –röhögött, mert ezt szinte mindig megkérdezem.

- Hát. Oké –néztem szerencsétlenül

- Jajj, gyere ide! –tárta szét a karjait a garázsba. Én elmosolyodtam és odafutottam. Bele a karjaiba. Ha szemerkélt volna az eső (mondjuk, a garázsban ez elég meglepő lett volna), akkor olyan meghitt lett volna! De így se volt rossz. J

- Na, induljunk, mert elkésünk. –toltam el magamtól, és bemásztam a fekete Audi anyósülésére.

Mire megérkeztünk, már mindenki ott volt. Bementem Harryvel az öltözőbe és segítettem kiválasztani a ruháját. Egy Narancssárga-piros-fehér zakószerű dolog, fehér póló, és csőfarmer. Megvoltak mind az 5-en a színpad mögött, csináltunk néhány fotót, és elkezdődött a koncert.

Először jöttek az ilyen sláger-félék, mint pl.: WMYB, One Thing, Little Things, Rock me, OWOA, utána a már kisebb rendűek, mint pl.: I Would, I wish, I want, Stole my heart, Tell Me a Lie, Nobody Compratess stb.

Én közbe a nézőteret fotóztam; rengetegen vannak! Ennyi embert én még nem láttam egy helyen! A koncert végén Zayn megkért, hogy fotózzam le őket a közönséggel.

Ezért beleüvöltöttem a mikrofonba, hogy mindenki emelje fel a kezét. Nagyon jó kép lett. A fények csodálatosak, a rajongók aranyosak, mindenféle kartonokat emeltek a magasba. Édesek nagyon. Én meg dög vagyok, hogy elfoglalom Harryt J

Koncert után volt egy dedikálás, és fényképeszkedés.

Ez tartott kb. 1 óráig, amíg mi fényképeztünk Diával.

Ezeket majd feltesszük a hivatalos oldalakra.

A fiúk kellőképpen kifáradtak a dedikálásba, meg amúgy mindenbe, szóval amikor hazamentünk, Zayn-nek még a szobájába se volt ereje bemenni, így a kanapén aludt, a nappaliban J

6.~Próbák

6.~Próbák

Hali! Próbálok hosszú részt írni:) Bocsi, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de alig volt időm írni. Komizzatook!! most csak ennyi, jó olvasást! ;) x

Kedden a srácok, meg a Little Mix is meghívott minket egy próbájukra. Szerencsére nem keresztezték egymást, egyik délelőtt (1D) a másik délután, így mindkettőre el tudtunk menni.

Reggel felkeltünk, megreggeliztünk, és Anya valahogy nem fogadta rosszul, hogy nem megyek suliba. Diát viszont már kicsit nehezebben engedték el, de végül ő is jöhetett a délelőtti próbára. Átmentünk a srácokhoz, már 2 bőrönddel, mivel úgy terveztük, hogy ma náluk alszunk, és Harry sem alszik majd farmerben.

Mikor odaértünk, már mondanom sem kell, Harold meddig bajlódott a zárral. Liam csinált Nutellás palacsintát, szóval muszáj volt még egyszer reggeliznem :)

Mi már bővel ettünk, mire megérkeztek Dia is. 

-Úúú! Én is kérek!

-Bocs, Niall már megette az utolsót is-mutatott Zayn Niallre, aki pont az utolsó palacsintát tömte a szájába.

-Nemáááá-nyafogta Dia

-Majd máskor-felelte Liam

-Ó!Jó!-mondta Dia, és ráugrott Louisra aki most jött le a lépcsőn.

-Diaaaa!-ordította Louis

-Louuuu-ordította Dia

Szép páros. :) 

-Akkor indulhatnánk?-Niall már az ajtóban állt, gitártokkal a hátán.

-Persze-kaptam fel a táskám az asztalról. Harry semmit sem hozott, mondván, hogy ott minden van. Hát jó. Megfogta a kezem és az ajtóhoz mentünk.

Diáék is hasonlóképpen tettek, és nagy nehezen mindenki összeszedte magát, és elindultunk. Louis vezetett. Sajnos, ez köztudott, hogyha Lou vezet, abból nem származik semmi jó. De végül is mi megúsztuk. A kocsi viszont. No comment.

A próbaterem óriási, medencés kerttel rendelkezik, és belül fehérre festett falak, óriási tágas, légkondicionált tér, színpaddal, hangosítóval, meg mindenféle hangszerrel, gitártól kezdve a dudáig minden volt. Ahogy Harry mondta:)

Összesen 10 öltöző volt, én bementem a "Harry Styles" feliratú szobába. Az öltöző kb. akkora, mint a szobám otthon...

Rengeteg ruha. Ing, gatya, minden. Szerintem Harry ide pakolta a fél szekrényét. Vagyis volt vagy 6 db csőgatya, mind feszes.

Ingek, és fehér rövid ujjú  pólók minden mennyiségben. Volt egy óriási türkiz színű asztal, és ugyanilyen árnyalatú kanapé. A táskám ledobtam az asztalra és leültem a kanapéra.

- Öltözni fogsz?- kérdeztem Harryt.

- Nem, minek? Jó vagyok így, nem? Mutatott a ruhájára

- De, te mindenhogy jó vagy - nyomtam egy puszit az arcára.

Néhány perccel később kimentünk a próbaterembe, és leültünk egy fal melletti fehér kanapéra, és vártuk a többieket.

- Mindenki öltözik csak te nem-állapítottam meg Harrynek.

- Nem is értem-vigyorgott Hazza.

- Dia azért kijöhetne

Aztán egy csilingelő lánynevetést hallottam. Fogalmam sincs, hogy ki lehet az. Aztán bejött, felállt a színpadra, rutinosan fogott egy mikrofont, és énekelni kezdett.

- Miért nem működik ez a…? –káromkodott, mire automatikusan Harryre néztem.

- Ki ez? – suttogtam.

- Fogalmam sincs – suttogta vissza.

- Ááááá! Harry Styles!!! – sipította, mire hátrahőköltem (és igen, jól bevertem a fejem a falba), mivel bekapcsolta a mikrofont izgalmába.

Odarohant Harryhez, és ráugrott. Hazza fájdalmában felordított, de a csaj nem szállt le róla. Nem is beszélve arról, hogy engem szó szerint lelökött a kanapéról, és nagy puffanással értem földet. Én is nyöszörögtem, és ordítani kezdtem.

- Tűnj innen! Ki vagy te egyáltalán? És miért bántod Harryt, nem látod, hogy fáj neki?!

- Ó, bocs, és te ki vagy? – mondta olyan cinikus hangnemben, hogy az már felháborító volt. Mintha egy rongyhoz beszélne.

- Harryvel jöttem – vágtam a fejéhez, hasonló hangnemben, mint ő.

- Mi? – sipította dühösen.

- Miért? – döbbentem le.

- Hagyjad már! – ordította le Harry a csaj fejét. – Jól vagy? –

- Én igen – poroltam le a nadrágom. – És te? –

- Ja, nagyjából igen. Csak fáj még itt kicsit. – mutatott a combjára. Én visszaültem mellé kényelmesen, mire a csaj ordítani kezdett.

- Te mit képzelsz magadról Harry? Azt hiszed, hogy olyan könnyen el hiszem hogy jártok? Tudom, hogy csak féltékennyé akarsz tenni ezzel a ronggyal!

- Mi bajod? – blokkoltam le teljesen a „rongy” elnevezéstől.

Harry megragadta a karját a csajnak, olyan erősen hogy láttam, hogy a fogás körül befehéredett a karja, és Hazz körmei vége is.

Felálltam, és néztem hogy hova mennek. Láttam, hogy Harry kinyitja az ajtót, és kidobja a csajt.

- Mi történt? – rohant ki az öltözőből Dia.

Harry elmesélte a sztorit, és amikor a vége felé tartott, már mindenki körülötte állt.

- De akkor ki volt ez? – kérdezte végül Zayn.

- Nem tudom – felelte Hazz.

- Srácok, kezdeni kéne a próbát! – kiabált egy férfi.

- Oké, megyünk – kiabált vissza Liam, és a színpad felé tartva (ahol már 5 mikrofon állt) Harry kezembe nyomott egy elég profi fényképezőt. Tudtam, mi a dolgom.

A fiúk elkezdték, én meg csak kattintgattam.

Nagyon jól énekeltek, mint mindig. Mivel holnapután lesz a koncert, ma sokat kellett gyakorolniuk. Elsőként énekelték az ilyen slágereket, mint például a OWOA, WMYB, LWWY, One Thing, Gotta be you, Little Things, Stole my heart, Tell me a Lie..

Meg eltáncolták azt a kis cuki táncot ami a One Thingbe van.

Miután vége lett a próbának elmentünk a Nando’sba ebédelni.

Mindenki azt ette, amit múltkor. Nem sok fannal kellett megállni szerencsére. Niallre rátapadt egy csaj hazafelé menet, de végülis leszállt a nyakából.

Otthon lezuhanyoztam, mert megizzadtam (?) és átöltöztem, mert körülbelül 10 perc múlva indulnunk kellett a LM próbájára.

Harry elkísért engem, Louis Diát, Zayn meg Perrie-hez jött.

Az Little Mix nagyon jó csapat! Perrie hangja nagyon szépen cseng, együtt pedig nagyon szépen énekelnek! Náluk is a slágereket próbálták, például a Wings, Change Your life.

Mind a négy lány gyönyörű, és ugyanabban a teremben próbáltak ahol az 1D. Miután végeztek, 3 lány hazament, és Pezz pedig velünk jött haza.